Írta: Kovács Daniela
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 241
Hiszékenységed pórázán
Bölcsőtől a sírig két lépés az út,
csak néhány boldog éjnek álma ringat,
s te állánggal égve, nem is fogsz gyanút,
hogy sorséjszakádra utolszor pirkad.
Papolsz magadnak erkölcsről, morálról,
szép szíved minden vágytól visszahőköl,
holt lepke mond le így a hímporáról,
rég-elfojtott láz az egykori hőről.
Már elkezdesz hullni, mint az őszi lomb,
s egyre csak sűrűl a sorsra tett panasz,
lélekkerted végén épül a sírdomb,
és te még mindig "majd holnap"-ot kacagsz.