Híd Győrben
Írta: Csikai Gábor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 282
Híd Győrben
a híd imára kulcsolta reflektorfény ujjait a Duna felett a ködben
míg alatta a folyó hullámai csendes csobogással fohászt morzsolgattak partszéli kavicsfogaik között
hogy kihez szólt az ima
és kiért imádkoztak a folyó meg a híd így együtt
nem tudtam
de sejtettem
a Káptalandombon lakó Istenhez szólt az éjszakai fohász
és mivel körbe pillantva épp senkit nem láttam magam körül voltam annyira egoista
hogy azt higgyem
értem imádkoznak
(hogy mivel érdemeltem ki, vagy milyen bűnöm bocsánatáért esedeztek, azt megint csak nem tudom, hisz érdemem nem nagyon van olyan, amiért ezt megtehették volna, bűnöm meg annyira számos, hogy azért az elpusztíthatatlan acélhíd és a százezer éves folyó együttesen sem tudna engesztelést kiimádkozni)
a hídra lépve aztán már nem éreztem úgy
mintha imádkozó ujjak sátra alá értem volna
addigra a fejem fölött a ködben egyetlen világos masszává olvadt össze a reflektorok fénye
ezért inkább becsuktam a szemem
és próbáltam azt szuggerálni magamnak
hogy a híd oldalát végigkarmoló végtelen LED-sorok glóriává állnak össze a fejem felett
hátamon pedig angyalszárnyakká fonódnak össze
aztán repülni kezdek a Duna felett
(persze, ezt még elképzelnem sem sikerült, mert a fagyos köd beszivárgott minden pórusomba, és olyan nehéz lett tőle a testem, mintha ólomból faragták volna ki, és az is csodaszámba ment, hogy a híd acélteste nem szakadt be végül alattam)
2019. február 10.