Hibbant igeidők
Írta: Pethes Mária
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 178
HIBBANT IGEIDŐK
jelen idő
szabad égbolt vagyok
mert egy kivételes énekesmadarat szeretek
kiszabadítom fészkéből
a megvénült táj lelassult szalmaszálait
megszöktetem legszebb perceimet a vég elől
egy napra halhatatlanná teszem őket
hogy legyen idejük hozzászokni az elmúláshoz
legyenek önmagukat szavaló versek
álljanak az ég tisztára mosott ablakában
amíg csak létezik a fény
múlt idő
nem tudtam hogyha kiejtem Anyám nevét
egy szuperszonikus angyal zuhan ki a számon
és a tényleges időhöz képest
semleges fehérség a semmi vesz körül
amiben nincs tovább
azt tudtam hogy sosem volt
tőkebiztos befektetés a költemény
minden ideológiát elutasítottam
mivel képtelen voltam a hazugság
a gyűlölet a szolgaság szolgálatába állni
de törvényerőre emeltem az egy meg egy
mindig kettő utópiáját
jövő idő
és majd egy névtelen éjszaka közepén
arra riadok hiába szocializáltam szavaimat
hiába demokratizáltam szívem dübörgését
hiába integráltam a szerelembe édesanyanyelvemet
én maradtam én: egy átmeneti testben lakó lélek
pont olyan feledhető mint a tévében
a rákkeltő instant levesport reklámozó nő