Írta: Pődör György
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 291
Érv és ellenérv lassan egyre megy:
a beszéd elszáll, írás sem marad.
A sorsvonal kötőjellé szakad
s két dátum közt az Idő enyeleg.
Sem a kezdet sem a vég nem kegyelem,
s mint fogak, szertehullnak a szavak.
Önmagába néz a bölcs, mint a vak,
mikor lehunyt szemhéja megremeg.
Ezért mondhatja hát egy kicsit éllel,
mit nem gúny, csak magánya érlel,
hogy gazdag, akinek semmije nincsen.
Nem zavarja sem csótány sem patkány,
de sejti, egy hitvány kemencepadkán
is közel lehet hozzá az Isten...