Írta: Zsefy Zsanett
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 395
Helyjeggyel a végállomásig
Az indulási oldalon lassan
elfogynak a csokrok. A kezek
másnak intenek. A fékcsikorgás
fel-felébreszt, s amíg igazítasz a
gyűrött időn, fejedet még ráhajtod
a zakatoló szívverésemre.
A csillagpernyével borított égre
füstöt sóhajt a város. Mégis a
végállomás kontúrját a szennyes
égbolt alatt is egyre tisztábban látom.
A vonatfütty majd felvágja az eget,
s én átszállok.