Írta: Dr Csider Sándor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 456
Helikoni múzsák
Helikoni múzsák magukhoz engednek,
teremtés szívéhez örömmel vezetnek,
lehull szép arcukat eltakaró fátyol,
megkínálnak Isten tiszta forrásából.
Hegytetőről látom, mi zajlik odalenn,
milyen jövőt érlel világra a jelen.
Amit eszem felfog, szívemmel is értem,
hófehérré tisztul úttól poros ingem.
Úgy nézek a tájra, mintha gyermek lennék,
ismert vidékre is felfedezni járnék.
Meghallom, miért sír, esdekel a világ,
mit dúdol esténként szárain a virág.
Harcban áll egymással az ördög és Isten,
megsejtem, a jóért mit kell holnap tennem.
Szelíd versem olyan, mint só a tengerben,
hullámban rejtőzik, szinte észrevétlen,
jelen van ünnepben, dolgos hétköznapban,
szerelmes álmokban, kristály gondolatban.
nimfák védelmeznek hamis szellemektől,
hatalmi parancstól, mázas szenvelgéstől.
Mit távolról néztem, közelben keresem,
múzsák üzenetét soha nem feledem.