Hazudok 2
Írta: Csonka Flóra
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 461
Hazudok 2
Kezdetben voltak a betűk, és én így szóltam: Úr ír. Hevesen gépel. Ujjai rutinosan mozognak a billentyűk felett, a szemét alig veszi le a képernyő szúró fényéről. Asztalán papírok halmai helyezkednek el, különböző könyvek, anyagok, színek. A képernyőn mondatok sorai jelennek meg. Az úr néha leemeli kezét a billentyűzetről, kezébe veszi a kávéscsészét, kicsit megkavarja az aljára rakódott zaccot, majd beleiszik és fanyar képet vág, majd lerakva azt, folytatja tovább a félbehagyott gondolatot. Órákig csinálja ezt. Az asszisztens két óránként újabb kávét főz. Egy órakor mindent otthagyva felállnak, a csontjaik kiropogtatják, s egy közeli étterembe sietnek. Kirendelik a szokásos ételeiket és csöndben elfogyasztják azt. Majd az irodába visszatérve ez folytatódik.
A monotonitás nyugalmába menekül a sok munkás, a kalandot szomjazzák az esti nyugalomban, de a bizalmuk már nem a régi és sebeik se forrtak még be teljesen.
A világ undorító fintora lehet ez, hogy nyugalmat csak monoton, előre tervezett dolgokban lelnek sokan.
Az úr ezekkel a gondolatokkal távozik munkahelyéről, s fejében ez a gondolatmenet újra és újra lejátszódik. És már csak egy kérdés jár a végén a fejében.
Mikor tűnt el a bátorságom?
Mikor tűnt el a bátorságom?
Ezernyi választ talál a fejében erre a kérdésre, először az jut eszébe, mikor kiskorában véletlen megszúrta magát az ollóval, majd az, mikor első osztályban mindenki kigúnyolta, a legjobb barátja hátat fordított neki, s az első szerelmi visszautasítás. S sorra jönnek elő fejében a képek és jelenetek, az élénk emlékek, melyek elvették a bizalmát. De ez hogy jön a bátorsághoz?
A bátorság csupán a környezetünkben való bizalom mértékétől függ. Ahogy egyre több és több csalódás ér minket, annál kevesebb bizalmunk lesz a körülöttünk lévő világban, s ha félünk, biztonságot keresünk.
S vannak, akik ezt a munkájukban keresik, vannak, akik a hobbijukban, vagy a vallásban.
De a lényeg mindig ugyanaz.