Hazudok 1
Írta: Csonka Flóra
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 276
Hazudok
Kezdetben voltak a betűk. És én így szóltam: Az Úr ír.
Az Úr, aki ír, most én vagyok. Egy kávéház előtt a padon ülve hallgatok és írni próbálok, de az inspiráció nem jön. Bambit kortyolgatok hosszúkás üvegpohárból, s édes teasütemények vannak asztalomon. A teraszt belepik az neonszínű ruhákat viselő fiatalok, és a csacsogásuk még az utca túloldalán is hallatszik. Vannak, akik az esti bulit tervezik, s akik békésen kártyáznak a sarokban.
A mellettem lévő asztalhoz ül három fiúcska, nem illenek bele az itt összegyűlt tömegbe. A szemüveget viselő mélyen belemerül a kezében lévő tetris-játékgépezetbe. A bordó mellényt viselő fiúcska kíváncsian vizslat engem, majd halkan a mellette ülő kalapostól súgva kérdezi, vajon mit írok. Persze nem tudják, hogy semmit sem, csak próbálkozok a gondolataim gubancos gombolyagából egy értelmes mondatot kihúzni.
Érdekes társalgásba kezd a két fiú, kíváncsian hallgatom, ahogy az egyik fiú arról beszél, milyen kastélyban éltek a Bakonyban, és láttam rajta, hogy amikor a wigwamról beszél, szinte biztos benne, hogy a másik fiú nem tudja, mi az. S mikor a másik nem kérdezte meg, mi az, egyre inkább hangsúlyozni kezdte azt, mintha idegesítené, hogy a másik úgy tesz, mintha tudná, mi az.
Ahogy egyre inkább belemerültek a beszélgetésbe, füleim egyre nagyobbra nyitottam. A kastélyukról fecsegő fiú egyre fantasztikusabb, hihetetlenebb dolgokról kezdett mesélni. A képzelete új világokba repítette hallgatóját.
A kisfiú képzelete megihlet, a tollat kezembe veszem és írni kezdek, hagyom, hogy a képzeletem szálljon, s egy új világot teremtek. Hatalmas, görnyedt hátú, ragyás óriásokról írok, és föld alatt élő picuri gonosz tündérekről, akiknek a ruhája galagonyalevelekből készül. Az egyszemű törpék városában minden lebeg, s az oroszlánembereknek sosem kell fürödniük, mert ott mindig esik a tiszta esővíz. A csupasz rókák alagutakban élnek, és mint a méhek, királynőt választanak maguknak. A harcosok kacsacsőrű emlősök, és a király pedig egy nyolc pettyes katicabogár. Az ország háborúban áll, s csak egy harcos, Lord Piere mentheti meg a békét. A kietlen vidékekből hamar színes, zsongó városok lesznek, s rózsaszín folyók szelik át a hatalmas tereket. Hagyom, hogy a történet abszurdságából kialakuljon egy rendszer, s a világ, melyet kitaláltam, életre keljen a papíron, s történetük folyóján evezek tovább a varázscsónakban, míg a végünnepség helyszínére érkezek. S a történetem fájó szívvel befejezem.
Amíg ezeket írtam, észre se vettem, hogy a fiúk mellőlem eltűntek, s a sütemények is velük mentek. De úgy gondoltam, ennyit megért nekem az, hogy az ihletem visszanyertem, s a kezemben a toll történetemet újra papírra vetette.