Írta: Kasza Béla
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 313
HAZAVITTEM A HOLDAT
Valamikor rég, még aprócska voltam,
hazavittem az esti teliholdat.
Jött is szép csendesen, engedelmes volt,
mosolygott odafönt mint egy szelíd folt.
Nem tudtam akkor, a történelem fáj,
az időnek pedig rohanni muszáj.
Fogtam Mama kezét, a hold jött velünk,
hittem, valóság mindaz, mit képzelünk.
Ma már jól tudom, minden vers hiába
s gyerekként álmodni csupán átmenet.
De azóta sem láttam úgy a holdat,
és nem éreztem oly jól a lényeget.