Hazátlan
Írta: Dávid Adél
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 240
Hazátlan
Hiába kerestem tekintetét,
csak testvonalai nyomódtak
bele a padba, s talán még egy
poharat is találnék, mellyel ült némán
a semmibe meredve. Néha mosolygót,
de hangját sosem hallatta.
Mintha mindenét egy szatyorba
gyömöszölte volna,
estére a fák alá költözött,
reggelente óriás fekete kabátjában
dunsztolódva aludta álmát.
Meglehet, máshova költözött…