Írta: Bándy Krisztina
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 313
Hazatérés
Késő éjszakába nyúlt a lázam
pakoltam egy bugyorba a csigaházam
zöldeskés rejtély
Meztelen tárgyak hada töltötte ki a teret
micsoda hírhedt estély
a meghívottak mindegyike aludt
Horkoltak a képek a falon,
beleremegtek a morzsák az asztalon és
a testemet bezárta négy fal
Néma voltam mint partra vetve az aranyhal
kinek minden vize kívülre került
s így belül csak magában kongott a dal
Kintről üvöltés, hogy ma sem mehetsz érte
a vized, az életed, valaki mindezt már elkérte
és úgy tűnik megadta az árát
Épp annyi erőm maradt
hogy nevessek és
hogy magammal számot vessek
ha
kibújok végre elhagyom az árnyam
ha
elragad a szél és ettől kinő a szárnyam
ha
elrepít innen nem nézek vissza hova,
ha
elhiszem akkor megérkezek
oda.