Haza a meddőhányón
Írta: Pődör György
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 201
HAZA A MEDDŐHÁNYÓN
szemezünk az idő meg én
gubbasztva egy domb közepén
megálltak napok meg órák
utat visszafele róják
minden mátrixába fulladt
ahogy simogatom a múltat
hol évmilliók nyugszanak
félelmükbe lapult szavak
kopott kövek és nagy gazok
semmiből nőtt gazdagok
a remény soványkék egén
ketten vagyunk hazám meg én
tán a teremtés elején
látszott lényeg a tetején
nem hazudtak a nagy halak
ki élni akar az harap
hiába vagy szolid virág
gyökeredben van mi rág
kábítnak jelszók illatok
megmondják azt hogy kik vagytok
lehetsz tölgy ki mit sem sejt
fogpiszkálónak vagy selejt
egykor álmodoztunk regén
ketten voltunk hazám meg én
Soha nem kerestem kincset
mindig rám találtak NINCS - ek
A meddőt századok hányták
jövőnek benyújtva számlát
talán belém lapulnak most a szavak
évmilliók alattam nyugszanak
körben kövek gazok tócsák
ütöm a meddőt simogatom a múltat
az idő mátrixába fúltat
keresem mi lehetett a teremtés elején
hazám rétegeit a meddő tetején