Írta: Mihálydeák Anika
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 349
felhagytam magamban a szolgálatot
mert ez egy nagyszerű nap hogy éljek
vagy belefulladjak egy ölelésbe
vajon mennyi van még
hátra
azt mondják annyi mint
előre
én csak a kanál tükröződésében
látom igazán magam
fejjel lefelé valahogy a valótlan is
önmagához hű marad
mint egy gyermek
fehér papír
magára nyújtózkodó szavakat ír
ha megunja bennük elbújik
legalább egyszer
felidézhetném magam
ahogy értelmet keresnek szavamban
az el nem olvasott fejezetek
s akkor engedném minden mássalhangzómnak
hogy egy magánhangzóként lefejezzenek