Írta: Ilies Renáta
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 302
Haikuk
határaim már
nincsenek, korlátokba
kapaszkodok csak
az igazság az,
amit elhiszek neked,
semmi más nem az
olyankor térek
én haza, mikor mások
felemlegetnek
vannak férfiak,
akik nincsenek, őket
békén kell hagyni
az apám szeret
engem minél távolabb
tudni magától
egyetlen vágyam,
a mozdulatlanságig
szeretni téged
gondolkozom, és
arra jutottam csupán,
hogy gondolkozom
a padokon az
árnyékok turbékolnak,
közeleg a nyár
a temetőbe
vitt halottat, siratják
az itthagyottak
a temetőbe
vitt halottak, siratják
az itthagyottat
nem vagy egyedül,
hiszen a magányod még
mindig veled van
élhetett volna
nagyapám még pár évet,
gyorsan lett boldog
most csak átsétál
a falon az unalom,
könyököl a csend