Határaim már

Írta: Ilies Renáta


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 302



Határaim már

Haikuk

határaim már
nincsenek, korlátokba
kapaszkodok csak

az igazság az,
amit elhiszek neked,
semmi más nem az

olyankor térek
én haza, mikor mások
felemlegetnek

vannak férfiak,
akik nincsenek, őket
békén kell hagyni

az apám szeret
engem minél távolabb
tudni magától

egyetlen vágyam,
a mozdulatlanságig
szeretni téged

gondolkozom, és
arra jutottam csupán,
hogy gondolkozom

a padokon az
árnyékok turbékolnak,
közeleg a nyár

a temetőbe
vitt halottat, siratják
az itthagyottak

a temetőbe
vitt halottak, siratják
az itthagyottat

nem vagy egyedül,
hiszen a magányod még
mindig veled van

élhetett volna
nagyapám még pár évet,
gyorsan lett boldog

most csak átsétál
a falon az unalom,
könyököl a csend