Hat hónap
Írta: A. Túri Zsuzsa
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 524
Hat hónap
(A.)
Legszívesebben ordítanál.
De csak csendesen felelgetsz
a kérdésekre. A szoba hűvös.
Minden redőny le van eresztve.
Harangozol a lábaiddal.
Zavarban vannak.
„Talán jobb is így !” - mondják.
Vagy : „ Fiatal vagy, majd lesz másik.”
Üvöltenél.
De csak halkan
megköszönöd, hogy eljöttek.
Feszülten állnak egyik lábukról a másikra.
Tudod, hogy jót akarnak.
Virágot is hoztak.
Sírva csak akkor fakadsz, amikor
az egyik asszony a szülését
kezdi mesélni.
Megijednek.
A kézfejedbe harapsz.
Megölelnek.
Senki sem érti, hogy egy
hat hónapos magzattal
kapcsolatban nem lehet
úgy tenni, mintha sohasem
létezett volna.
A monitoron
láttad, hogy ver a szíve.
Sokszor.
Kiabálnál.
Szétrúgnád a berendezést,
de csak ülsz a takaró tetején.
Magadra hagynak, pedig nem
akarsz egyedül maradni.
Nem szólsz, hogy jöjjenek vissza,
úgysem tudnál mit mondani.
Ők sem.
Később csak ülsz a sötétben. Órákig.
Beszűrődik a folyosóról az
újszülöttek sírása.
*