Haszontalan gyermek
Írta: Kovács Attila
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 225
Haszontalan gyermek
ablakkeretben
sárguló intarziaként
hulló parázzsal intett felém
a köhögésbe fúló rettegés
anyám
ajkain varázsolt egyet az ősz
erőlködtem én is
arcom izmain préselt levél
örömében elejtette
a
füst nyújtotta
reményt
majd
karjaimban szertefoszlott
sietve húztam a rozsdaszőnyegen
undorító közönnyel törtem át
meztelencsigákon
nyálkán
szűkülő réseken
ténfergő
embereken
csapóajtókon
üvöltésembe bambuló süket arcokon
szülőkön
s
lehulló ékszereken
én
a
kétségbeesés
másnap haszontalannak éreztem magam
ahogy
a kórterem szagára friss ágyat vetett a fonnyadó idő