Írta: Szolláth Mihály
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 595
Hasíték a térben
felreped hirtelen
a látvány és mögüle
elővillan valami
nagyon más
akkor ott a pillanatban
látni az összefüggések
mély és végső okát
valami szürke folytonos
massza képlékeny
és undorító tartománya
tűhegyén ott ahol
forrás a könny
de oly erővel
hogy mire eluralná az elmét
már vége is
hiszen az agy
alkalmatlan épen
mindezt befogadni
***
felcímkéz
lassan gyűjteményébe
szúr