Háromtizenegy
Közzétéve: 2 éve
Szerző: Bertalan Tímea
Versek
Háromtizenegy
Ma versbe fogom írni a testedet.
Ezzel az ötlettel ébredtem hajnali háromtizenegykor.
Megfogom a kezedet és végigvezetek rajta egy metaforát,
kezdem az ujjaid hegyétől és a csuklódnál pontot teszek.
A könyökhajlatodba megpihenek kicsit,
ott pont olyan meleg van most is,
mint amikor egyszer a fehér lepedőmagányban
olyan szorosan öleltél át, mint még soha.
Akkor is hajnali háromtizenegy volt,
csak éppen egy másik időzónában.
Megfogom a kezedet és végigvezetek rajta egy metaforát,
kezdem az ujjaid hegyétől és a csuklódnál pontot teszek.
A könyökhajlatodba megpihenek kicsit,
ott pont olyan meleg van most is,
mint amikor egyszer a fehér lepedőmagányban
olyan szorosan öleltél át, mint még soha.
Akkor is hajnali háromtizenegy volt,
csak éppen egy másik időzónában.
A vállad íve megér egy hasonlatot,
a mellkasod dübörgése pedig érdemel
egy képet valami lóversenyről,
ahová mindig el akartál menni,
de mégsem jött össze.
a mellkasod dübörgése pedig érdemel
egy képet valami lóversenyről,
ahová mindig el akartál menni,
de mégsem jött össze.
A vers elér a csípődig,
csendben végigmegy ágyékodon,
ahol megírom azt a sok lebegő vágyat,
amit önszántadból tettél a fiókod leghátsó részébe.
csendben végigmegy ágyékodon,
ahol megírom azt a sok lebegő vágyat,
amit önszántadból tettél a fiókod leghátsó részébe.
A lábaidról dalt írok,
amiben mindig csak mész,
soha nem állsz meg,
még akkor sem,
amikor engem látsz.
amiben mindig csak mész,
soha nem állsz meg,
még akkor sem,
amikor engem látsz.
A térdeidnél azért időzöm még,
imát írok róluk azoknak az isteneknek,
akik előtt újra és újra térdre borulsz.
imát írok róluk azoknak az isteneknek,
akik előtt újra és újra térdre borulsz.
Meg fogom írni ezt a verset,
és soha nem mondom el neked,
hogy rendszeresen felébredek
hajnali háromtizenegykor.
és soha nem mondom el neked,
hogy rendszeresen felébredek
hajnali háromtizenegykor.