Írta: Pődör György
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 445
Három lakat rozsdás árva
jaj de mélyen van elásva
nem nyitja már ki a lelkünk
amit régen elfeledtünk
Három madár száraz ágon
egy dalt dúdol télen nyáron
három torok három madár
de idegen ez a határ
Réz a tolla réz a lába
vasszöggé vált a két szárnya
azt kérdezi múltját áldva
mikor is lesz az megváltva
Ezüst fényű lám a másik
árván gubbaszt ázik-fázik
elrepülni nem akar már
kifosztotta a sok kalmár
Aranytorkú te szép madár
rég elment már török tatár
elfogyott a sok szép kincsed
fészked másé ne szépítsed
Három madár három dallam
ősi múlt itt minden dalban
emlékeken rozsdás lakat
három madár szíve szakad
(Beszterce-, Selmec- és Körmöcbánya,
a „kincses idők” emlékezete)
(Első közlés)