Harmincöt kör

Írta: Csikai Gábor


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 202



Harmincöt kör

Harmincötször a Nap körül.
Alul, középtájt, legfölül;
Tudod, jártam már mindenütt.
Engem a földmély kincse fűt,
S hűsít, nyugtat az ég szele.
Hajamban évek ékszere,
Néhány megbúvó fehér szál
Mutatja: az éj felém száll.
Harmincötször a Nap körül
A hátam mögött elterül
Alvó éveim tengere.
Álmommal, csöndemmel tele
Tajtékos, hószín habjai.
Gyöngyeim már nem rabjai
Acélhéjú kagylóinak.
Testemben zsibongó inak.
Harmincötször a Nap körül.
Köröttem lassan megkövül
Hétköznapokból szőtt jelen.
És az a fény, mely jött velem
A bölcsőtől a múlton át,
Lassan megleli otthonát
Itt, ahol én már rég lakom.
S átölel titkos irgalom.
Harmincötször a Nap körül.
Szívem, mert látja, hát örül,
Ahogy végre a szép jövő
Fájának erős kérge nő,
S majd friss gyümölcsöt hajt nekem.
Állva egy újabb rajthelyen
Tisztán érzem én már: utam
E körpályán még pár futam.