Harminc után

Írta: Szöllősi Bernadett


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 170



Harminc után
 
Harminc után az ember lánya,
(főleg, ha égette már párszor a ’lángja’)
nem siet, nem kapkod már szeretni –
elúszott hajó után nem fog eredni.
 
Harminc után az ember lánya,
(nem akar már játékot és nem kell a dráma)
nem áll meg félúton, sőt, vissza se néz,
törött szárnyakkal bár, de bölcs és merész.
 
Vagyok az ember lánya, harminc után
(pedig annyi minden lefolyt már a Dunán),
de olyan lettem, mint egy ügyetlen kamasz:
bordáim közt lassan kihajtott a tavasz.
 
Vagyok az ember lánya harminc után,
meg van ez az érzés, ami úgy vágott kupán -
ahogy furcsán szép szemed sarkában mosoly látszik,
meg a két gyengéd kezed, ami kezemmel játszik.
 
És tudom, hogy harminc után – vagy hogy is van a mese?
Már az sem érdekel, hogy érdemes-e.
Azt hiszem tavasz volt és talán kék volt az ég…
és úgy pirultam, mint egy bakfis, az hétszentség’.
 
És lehet bár harminc, vagy egy híján húsz,
ha itt bennem valami hozzád húz.
Az egyszerű dolgok, mint az édes mandulák,
ahogy nézel, ahogy mesélsz meg a csillagos éjszakák.