Harminc ezüst

Harminc ezüst

harminc ezüst a hűtlenségnek ára
az árulás a zsebedben lapul
és szorítod két öklöd görcsbe zárva
és véred zúg a fejedben vadul
egy koccanás feszíti fogsorod
a remegés csak rázza testedet
a homlokodról csorgó patakok
s a tenyeredbe kúszó rettenet
az arcodon már lámpást gyújt a pír
és torkodban most bennakad a szó
a melledben két kézzel dübörög
fogoly szíved, az örök lázadó
hiába bújnál tegnapok mögé
mert felkelést szít újra ellened
az igazságnak felkent bajnoka
a feltámadó lelkiismeret.
Harminc ezüst a markodban csörög
a bűnbánat most tettre ösztökél
a sorsotok már régen írva van:
kinek kereszt jut, s kinek a kötél.