Írta: Siska Péter
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 435
Harmadik személy
Felborzolt tollú, kövér
varjak. A fagy észrevétlenül
az ágakra kötözi
őket – lassan
hajnalodik,
de egy ponton túl
értelmét veszti
majd.
A világ, melyet ez a vers
ábrázol, nem valódi, mondja
a lírai én. Mesterkélt.
A hóesésben áll.
Rágyújtana, a zsebébe
nyúl, de a kabátja
bevetetlen ágy
egy távoli
helyen.
Elmosolyodik. Tompán,
derűsen, akár egy,
a végítéletet díszítő
angyal.