Írta: Kapui Ágota
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 336
Szakadár csended néz farkasszemet
fecsegni vágyó cserfes önmagaddal
kit felidéz a szép emlékezet
lassan oldódó letapadt szavakkal
megoldják nyelved bénult görcseit
és szabadjára eresztik a hangot
a feloldozást hozó levegő
létre kongatja elnémult harangod
szádra szorított fojtó csöndjeid
most hanggá nyitja lehulló tenyér
és visszhangörvény görgeti tova
és szétárad mint eredben a vér.