Írta: Köves József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 338
Halló, anya!
Halló, anya, el kell mondanom, mi történt,
felhívlak, akarom, hogy te tudd meg elsőként,
érzem, anya, örülni fogsz a hírnek,
mert öröm ez, kell az anyaszívnek,
szóval képzeld el, találkoztam ma reggel…
hogy is hívják, emlékszel, azzal az öreggel…
Felhívnám naponta, de sok éve nincsen,
s e mozdulat: hívni, végleges bilincsem,
gyakran nyúlna telefonért a két kezem,
anyám velem-létét én már csak képzelem,
s ilyenkor csalódva hullik vissza karom,
jaj, de elmondanám, annyira akarom!
Így hát a sírjánál mormolom el némán,
s érzem, ő hallgatja egy tölgyfa árnyékán.