Halkuló, őszi húrokon
Írta: Haranghy Géza
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 290
Halkuló, őszi húrokon
piros szemfödelet terítve az alkony
lázruhában égnek mind a kárminok
most halkan suttogva bús imát rebegnek
a rég megélt sosem volt meghalt holnapok
piros szemfödelét borítja az este
pilledt árnyék remél míg néz az ég felé
tarka álmait még el sem temethette
ősz van már ősz van már jaj mindent elemészt
ágak merengnek mind sötét gyászszalagok
kincseit még hordja az elnyűtt esti szél
görgeti álmát semmit sem remélve
piros szemfödelét szaggatja szerteszét
ködök szállnak alá a szürke számadók
ím most hal meg a fény már senki nem zenél