Halálban is
Írta: Nászta Katalin
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 279
Halálban is
állok az utcalángban némán
nem zokogok
csontra égtek körülöttem az arcok
riadt szemmel kacagok
aztán kézen fog a füst
ölébe burkol, pofon üt
ájult arcomban rezegnek a fények
belőlem indul az út
riadt arcomról a szem lefut
bőrömre égett a világ
szájam fölött pihe fűszál
megtört fények homlokomon
a csillagok
zöldezüst fák nőttek hasamra
gyökeret eresztett belém a lét
csikó ujjaimmal dobolok szívemen
ráborultak a bokrok
ég patakok csorognak ereimben
a Föld gyermeke lettem
anyám-szemmel bomlanak rám a fák
s a napszívű Isten alatt
kékzöld szelek sikoltanak
csonttá suvad a testem
a Föld zokogva jön velem