Hajnalok partján

Írta: Pődör György

---

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 444

---

---

Állok a hajnalok partján
a felkelő Napra várva,
hol talmi csillagok tartják
a tegnapot mára zárva.

Zaklatott idő, furcsa csend,
magába fogad a jelen,
pulzál ütőerén a rend,
és fénysugárként nő velem.

A tegnap még dédelgetne,
jövő meddő okoskodás,
a kocka rég el van vetve,
a hajnal mégis oly csodás.

Az űr- óceánhoz közel
az ember kitárja lelkét,
hol a ma magához ölel,
puha párnaként gyengéd.

Állok a hajnalok partján,
ahol megérint a reggel,
és a felhők sziklái varrják
össze a távolt a heggyel.