Írta: Cs Nagy László
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 215
Hajnali kirakat
A csend lassan körém zsugorodik,
feszül a hajnalok semmi hangja,
az ébredő nap lekuporodik
álmosan a fénylő kirakatra.
A hűlt üveg szikrája kiárad,
lecsordul halkan az éji vakság,
nyújtózkodó galambszárnyak járnak,
tükörképpé olvad az igazság.
Pára bugyog a csatornarácson,
kis cseppekben ragyog a járdaszél,
lépés koppan, hogy a csendnek fájjon,
az ágak közt megint a szél beszél.