Írta: Pődör György
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 264
„A pocsolyákban nem sikk
a cseppek tisztasága”
A kétely mindig keresi az okát.
Semmivé semmi nem lesz a semmiből.
Fűszál a csepptől csak hajlik, nem kidől.
Bádog kifolyócső sok vizet okád.
Teszi, ami dolga. Itt nincsen korán.
Csak a félénk fények jelzik az időt,
hagyva aludni még kurvát, úrinőt,
végigfutva azok megunt tomporán.
A fakuló csillagok közt sincs morál,
pocsolyaképekben keresnek hívőt.
Van, aki lépést vált, van aki cipőt.
Az érzet hűvös, A levegő opál.
Egyre csak hull a sok szakadt víz-fonál.
Ahogyan a lent a fentiből kinőtt,
napsugár járja át ezt a milliőt,
friss etűdöt játszva fény zongorán.