Írta: Pápay Eszter
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 300
Hajnali dal
Most a végtelen égen tűnt álmokat visz a szél
még látszik a fényben, hogy egy felleget utolér
rebben a szív meg a szederág
a Hajnal terítgeti le ma rád
szép új ruhád..
Még hallgat az elme, a rózsaszín buborék:
még vár, csak egy percet, mire pattan szanaszét
hűvös a homlok, a levegő,
a sorsod a húsba ma belenő,
s ébren talál
Most nyitva az Ég- bolt,
a Hold egyszer kék volt,
az ám!
Még szánod az éjből szűrt árny-puha szavakat
mint porfészken fuldokló bölcs aranyhalakat
lebben az ing, vele a világ
Föld-anya röpteti a fiát
a mélységen át
Most nyitva az Ég-bolt,
most ébred, mi rég holt,
az ám!
Még nyitva az Ég-bolt,
a Hold egyszer kék volt
talán…