Írta: Pődör György
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 260
Még nyújtózkodik egyet a reggel,
szél a fák között halkan szuszog.
A felkelő nap felhőket cserkel,
csendjüket altatják a ködzugok
Lassan halványulnak a csillagok,
az égbolt még kék üvegpohár.
Fákat belengik párás illatok,
törzsén elnyújtózik a vén bogár.
Lassan odalesz az éj nyugalma,
pörgeti szirmát egy kis virág.
Apró harmatcsepp lesz a jutalma,
percek kúsznak, meg lomha csigák.
Első közlés