Írta: Fabók Endre
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 290
Hajnalban
Ha egy sín szélén összeroskadok,
s mellettem az élet fut tovább,
s ha úgy érzem, végleg itt maradok,
hallgatni a vagonok zaját,
Isten némán, halkan mellém fekszik,
és együtt nézzük az éjjeli eget;
de hajnalban majd feltápászkodik,
s magára hagyja a feléledt szívet.