Írta: Kasza Béla
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 286
HAJNAL A SZENT GYÖRGY-HEGYEN
Szél őrizte színtelen, fáradt álmát,
így jutott a világ az éjszakán át.
Mint isteni malaszt
hullott a pitymallat
harmatos könnye,
rászállt karcsú, kedves pírja
az ébredő földre,
s lett a sötétség sírja.
Virágkehelynek láttam, készen az örömre,
ahogy jött rózsasziromba öltözve
és tiszta dallal
az édes ajkú hajnal,
a nyújtózkodó, kócos lány.
Szerelemre lobbant a szív, a táj.