Hagyaték
Írta: A. Túri Zsuzsa
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 429
Hagyaték
Nem tűnök el innen ám teljesen én sem,
génekkel és vérrel talán átszivárog
s megcsillan szemekben, mint a fény a késen:
zúgásért kagylóban én leszek a zálog,
messziről felrémlik talán egy mosolyban
rég kifakult arcom, mint valami bélyeg,
s kéretlen ajándék, rejtett ősokokban,
tört mozdulatokban régi szenvedélyek,
visszaköszön lelkem titkos szárnyalása,
vérehulló szívek rímmel lesznek tele
s mozaik-létemnek végső számadása
ez: szókincset kapnak. Hadd játszanak vele.