Ha
Írta: Szilasi Katalin
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 293
Ha
Ha úgy akarnád, hogy
legyen sötét az éj,
mind a tíz körmömmel
kaparnám le a holdat
meg az összes csillagot az égről.
S hogy csönd legyen, föltartott
kezemmel csitítanám el
a varjak károgását.
Hideg van. Hogy ne fázz,
szememből csiholnék
tüzet neked.
A hajam lobogása
mellém melegítene, hogy
megint szeressünk élni.
És akkor fenéken rúgnád
az összes ésszerű holnapot,
hogy csak a ma maradjon
meg nekünk.
Foglalt helyünk
a végtelen téridőben.