Írta: Kasza Béla
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 435
Ha nem félsz a fénytől
Titkokat fejtettem meg,
a titkok pedig engem,
ami szív és tiszta érték,
jöjjön velem szemben.
Nem megyek el mellette,
karjaimba veszem,
mosoly, öröm, tudás, béke
kísérje szelíd életem.
Kimondtam e derék dolgot,
egyenes, nem árnyalt,
égig érhet minden napunk,
ha a kedvünk szárnyal.
Felfogás ez, vállalható,
s bár kavaroghat örvény,
javaslom az Úristennek:
legyen szokás, törvény.
Megmosolyog, miért ne tenné?
Ő az ötletadó,
én csupáncsak ráébredtem,
mi lenne a jó.
Az a kapu, mit döngetek
tárva-nyitva régtől,
használhatja bárki fia,
ha nem fél a fénytől.