Írta: Zentai Eta
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 431
Ha menni akarsz,
Ha menni akarsz, menj el szótlanul,
csukd rám magányom, vidd az álmainkat,
hagyd nekem az éber éjszakák
virrasztó csendjét, mely elnyeli a létezésed,
biztonságom apró neszeit,
szuszogásod halk szimfóniáját,
törtarany szavát a szenvedélynek!
Ha menni akarsz, menj el szótlanul,
bárhogy vigyázol, megvágna a szó,
elvéreznék az első rossz igétől!
A kimondatlan lehet bármi még,
nehéz órákon játszhatnék vele
reményt hazudva minden véglegesre,
tűnő arcodra újra vágyakat,
sóvár ölemhez csípődet igézném,
árva arcomnak gödrös válladat.
Csak akkor sírnék, ha a hajnal
fényesen rám szakad.