Írta: Cserni András
Közzétéve 2 napja
Megtekintések száma: 29
Ha majd…
Ha majd nem ismer meg senki az utcán járva-kelve,
s ki mégis, megvetőn leköp és arcul csap durván,
ha könyveimet elemészti máglyák forró keble,
s verseimből gyűrött fecnik maradnak csupán,
nem hajlok és nem török meg!
Kinek kell hírnév, ha vannak, kik szeretnek?
Ha majd elhagy vagy meghal, mind, aki szeretett
– megtagad, elárul vagy torka vitákat hány –,
ha egyedül kell megülnöm minden ünnepet
és örökös vendégem lesz a komor magány,
a megadásnak akkor se engedek teret!
Kinek kell társ, ha van fedél fejem felett?
Ha majd kivetnek roskadó, pókhálós viskómból,
s hidak alatt, mocsokban hajtom álomra fejem,
ha kóborlásaimban nekem kastély lesz egy ól
és azt a szót, „otthon”, végleg elfeledem,
a reményt, az életet fel akkor se adom!
Kinek kell lakhely, ha nem éhezem, szomjazom?
Ha majd nem lesz csepp vizem, se falat kenyerem
és zöld penészt kaparok számba étel gyanánt,
ha az időmúlást mérni csak gyomorkorgással merem,
cserepes lesz ajkam és száz látomás bánt,
össze én akkor se rogyok!
Kinek kell étel, víz, ha egészséges vagyok?
Ha majd kelések borítják meggyötört testem
s a fakadó fekélyekből vérlucsok csorog,
ha sebláztól már három napja kómába estem
és alig leszek ember, csak bűzlő, gennyes dolog,
akaratom akkor is töretlen marad!
Kinek kell egészség, ha a lelkem szabad?
Ha majd súlyos béklyókkal láncolják le elmém
és kiölnek szívemből minden érzést, vágyat,
ha tulajdon személyem se lesz már az enyém
s rab lelkemmel minden perc hamis szókat hányat,
nem győz le teljesen az ördögi önkény!
Kinek kell szabadság, ha vagyok még élő lény?
Ha majd ronccsá lesz testem és lelkem egyaránt
és könyörgök, hogy öljön meg valaki végre,
ha kacagott mese lesz a remény, egy fehér elefánt
s már nem szitkot szórok, csak üvöltök az égre,
meg még akkor se török!
Kinek kell az élet, ha a költészet örök?
Elpusztíthat bárki egy emberéletet,
saját mocskába fojthat bárkit lassan,
de a múzsák adománya, e legszentebb kenet
a síron túlról is sok fényévre harsan.
Élek, vagy halok, meg sose török:
életem múlandó, de a költészet örök!
2024. 01. 23.