Írta: Barna Júlia
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 545
ha figyelek
ha teljesen véletlenül a saját figyelmem fókuszába kerülök
testem rögtön előhívja jövő-menő fájdalmait
egymást kézen fogva húzzák
jobb ha nem figyelek mikor elérnek
nem adom magam a szenvedésnek
táncolnak egyet azután elpárolognak csendben
néha hullámok borítanak el
de türelmemen eddig mindig kisimultak
úgy látom nem lehet megteremteni optimális feltételeket
mint az üvegházi növénynek –
hőmérséklet víz tápanyag páratartalom –
szabályozatlan vagyok
nem hanyagolhatom el
az anyagi síkon értelmezett betegség
érzelmi dimenzióját sem
sokáig turkálhatnék az okok és okozatok között
de becsukom ezt az ajtót is
fontosabb a szellemi szint
a mozgásban tartott gondolat
a valóság mindig más szelete
mindig máshonnan nézve
élet-halál választóvonalán
a hétköznapi valóság falán átlépve
számolni az időtlennel a végtelennel is