Írta: Cs Nagy László
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 216
Győzni jött
Győzni jött e förtelmes világra,
sovány alakja tüdővészt ígért,
egy romba dőlt század útporába
hullt maréknyi alamizsna várta,
s a bérház szegénysége térdig ért.
Árván hitte, új igét taníthat,
metsző huzat járt át a kulcslyukon,
teknő fölött gőzfelhőket ringat,
s ki vággyal a mindenségnek írhat,
nem állhat katedrán, mert félúton
nem jár a díj, az élet szófukar,
gyémánt szónak koldus sors a bére,
mint szellő porozta tatárjuhar,
zsebében megannyi nincs-áruval,
mi a halállal vajon felér-e?
Tettél amit tettél, most már örök,
még Isten se láthat többé másnak,
megváltó frigy, mi a sínhez kötött,
míg gomolygó mozdonyfüst őrködött,
hol a semmi fogadott fiának.
A felhők is csak szótlanul nézték,
és csordultig lett minden imával,
ahogy neved sírkövedre vésték,
hibátlanul, hogy visszaidézzék
azt, aki csak magának állt háttal.