Gyí
Írta: Jahoda Sándor
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 474
gyí
megáll az idő
megáll az eszem
úgy unom már a világ végét
az apokalipszis önjelölt lovai
lovacskái milyen kéjesen-csúfondárosan nyerítik –
elpusztulunk mind egy szálig
hamarosan hamarosan
valami mindig igaz
valahol
kis fehér lepkék szálldosnak
élet s halál közt
megragadhatatlanok
mint a valóság
az álom
a múltban van minden reményünk –
előre