Gyermekkor
Írta: Bak Rita
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 256
Gyermekkor
Ások
az emlékezés ásványrétegeiben-
A fekete arany
nem akar
napvilágra kerülni:
Szállítókosarak
az emlékezések csatáiban.
Nem gondolkozhatom
a mélybe
Lámpa sugárzik
a homlokomon,
megvilágítja számomra
a helyszínt,
de nem a sötétséget,
ahol a bányagázok
kucorognak.
Aztán a feketéllő
fekvőhelyekről
kitolódik
a fájdalom:
gyermekkorom
kormosra összekent
boldogsága-
meghajolva ment,
tárnákon át
láthatatlan időjárások csúsznak át
És mégis, ugrottam
és táncolnak napközben
mintha a levegő tarka kötél
lenne,
semmi sem zavart,
egy piszok, egy ipari bűz sem,
csak az anya szenvedett,
mintha napközben
megfulladt volna
a kosztól
kirabolva.