Gyermekhalál
Írta: A. Túri Zsuzsa
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 403
Gyermekhalál
A nyár fehér asztaláról lesöpörte
a szél az esküvő díszeit,
iszonyat szűrődik be,
s visszaverődik a fényes felületekről:
a csend s arabeszkek zuhannak
az érthetetlen labirintusába.
Csak “porszemnyi súly” voltál,
mégis a világmindenség,
s Marokkó forró homokjában,
arccal Mekka felé
csavarodott köréd a végtelen véletlenszerű spirálja :
villanás, fénytörés, jeges elengedés.
A “mennyei kertekben”
“humít” illatát szórják rád az angyalok,
mögötted meghasadt szívek és semmit ölelő karok.
Szemed örvénye nem szippant többé be,
szivárgó álomként maradsz bennünk,
sírtam érted, de értelme nincs, ahogy annak sincs már, ha nem sírok.
Oly messzire mentél, hogy már nem emlékszem, eredetileg hová tartottál.