Gyász
Írta: Partmann Tibor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 245
Gyász
Mert egy idő után enyhül a gyász,
Már nem könnyezel, csak rágódsz rajta;
Ez a felejtés mechanizmusa...
Ha messzebb vágtatsz, enged a zabla.
Mi fekete volt, ma már megkopott -
Szürke. Sötét világosabb árnya;
Széncsillanású telivérek füst-
Csikóinak patakopogása.
A gyász; idővel emlék, mit gondoz
A tudat, bár van úgy, hogy áthasad...
Ösvény pora, mely az éjszakában
Vágtázó ló bőrére rátapad.