Gramofontölcsér
Írta: Bánfai Zsolt
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 282
Gramofontölcsér
talán a lendület sodort el eddig –
persze tudom te mindig ott lennél
szívesen hol még sosem jártál
az összekötő egyenesek nyomán
létező és képzelt világaid között
mint jégvirág a lecsorgó csendben
ha meleg kendőt lebbent ablakod
alatt a tavasz és az olvadt érpályák
rácsosra rajzolják a tejüveget
persze tudom te mindig ott lennél
szívesen hol még sosem jártál
az összekötő egyenesek nyomán
létező és képzelt világaid között
mint jégvirág a lecsorgó csendben
ha meleg kendőt lebbent ablakod
alatt a tavasz és az olvadt érpályák
rácsosra rajzolják a tejüveget
talán ilyen a késői érkezés is mikor
közénk telepszik lápon-mocsáron
a vészjósló szél és egy láthatatlan kéz
műtéthez mosakszik a szívbeteg tájon –
a szike nyomán pattan az ideg
és dobban az izom ropog a perc
mint szálak a köldökfonálon
és a kráter egy óriási gramofontölcsér –
dalába olvadnak a bódult álmok
talán van idő míg a vonatod beér
oszloppá öregszem mire megérkezel
vezetem lovam a villámló földeken –
árnyunk nyúlik a hóban és a sínek
már csak bennem folytatódnak
mint erővonalaid mintázata amint
megérkezésed biztonságát
sugározza a hangosbemondó –
gramofon dalát a túlérett földeken