Írta: Németh Zoltán
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 226
Graffiti
Talán fél emberöltő telt el,
- talán csak egy pillanat -
néztem ajkad, ahogy beszélsz,
elment mellettem minden szavad.
A tópart körülöttünk üres,
- csak a te volt... no meg az én -
hallgattalak, ahogy a füves
plázson túl voltál egy új mesén:
hogy mit, miért, és miért nem,
tulajdonképp hidegen hagyott,
tudtam, hogy a kettősünk
egy szépre púderezett halott...
Feledésbe merült a tavasz,
- egy egész évszázad is talán -
csak a neveddel szőtt graffiti
virít valahol egy ház falán...