Gondolatok a megváltoztathatatlanról
Írta: Doktor Virág
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 340
Gondolatok a megváltoztathatatlanról
Vannak örök, megváltoztathatatlan dolgok.
Mint ahogy az ember vére vörös.
Még ha színvak is lennék, attól még vörös maradna. Nem sárga, mint a tükörtojás sárgája vagy
barna, mint a fa kérge. Amelyek meg semmiképp sem vörösek. Átfesthetem ugyan a fa kérgét
más színűre, de az igazi színe attól még barna marad.
*
Ha bokán rúgnak, fáj. Az is, ha mélyen megsértenek. Megváltoztathatatlan, egyértelmű érzés
a fájdalom. Legyen az külső vagy belső. Kénytelen vagyok mégis ragaszkodni hozzá. Tudom,
elmúlik egyszer.
Az öröm is ilyen.
*
Néha haladok az út mentén, és látom,
vannak helyek, ahova sosem térek már vissza. Annyira bizonyos ez számomra, mint ahogy
léteznek terek, utcácskák, beszögellések, amelyeket száz százalékig biztosan látni fogok még.
Ezt mindig érzem. És azt is mindig tudom,hogy vannak arcok, illatok, érintések, amelyeket
úgy tűnik, végérvényesen el kell engednem. Egyszer mégis biztosan visszatérnek.
*
Tudom, hogy most nyolc óra húsz perc van és reggel. Az órám mindig pontos. Ha elromlik,
megnézem máshol. Így sosem kések el sehonnan. Elég ügyes vagyok. Viszont nem tudom,
mikor érkeznek meg a fontos pillanatok az életembe, meddig várjak rájuk, mikor öltöztessem
ünneplőbe a szívem, mint Exupery rókája. Vagy mikor feketébe. Az időpont mindig
bizonytalan. Viszont megváltoztathatatlanul bekopognak egyszer hozzám. Ha nem kérem,
akkor is.