GONDOLATOK A FŰZ ALATT
Közzétéve: 2 éve
Szerző: Kasza Béla
Versek
GONDOLATOK A FŰZ ALATT
Akad bennem lélek, fájdul is rendre,
ha gondolok kenyérre, szerelemre,
és a tény, hogy fáj, bizonyító erő,
csakis az fájhat így, ami létező.
De ami nincsen, az nem vérzik soha,
nem kell reá gyógyír, hűsítő moha.
A lélek dalol, néha pedig hallgat,
nem ismerek nála nagyobb hatalmat.
Becézi szívem délutáni szellő,
édesebb e csók, mint hogyha egy delnő
vinné magányom lázas kárhozatba.
Fűzfa alatt pihen béke, nyugalom,
velük ücsörgök, dúdolom új dalom,
aprócska öröm, mégis nyom a latban.