Írta: Pápay Eszter
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 252
Gideon lépcsője
Valami zsarnok gondolat
parádézik bennem,
baljós öntudattal,
fricskát mutatva
mindennek, ami szent;
és mohó szívóssággal
szorít torkot újra,
ha úri passzióból
fél napot pihent.
Álomból riaszt,
durván összekócol,
riadt izmot feszít,
tombol odabenn -
gerincemen vihog:
kóstold meg a poklot!
Ugyanaz az az utca,
házszám, mint a menny!
Roppantmód élvezi,
hogy erősebb nálam,
hogy zsigerből tapintja
vakfoltjaimat,
hogy dervisként szédelgek
Gideon lépcsőjén –
s már szégyent sem ismerek
önmagam miatt.